Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A fogazat jellemzői

2009.10.17

I. A FOGAZAT

   
A fog makroszkópos felépítése

    A fogazat kémiai összetétele alapvetően nem különbözik a csontokétól, a legfontosabb különbség a szerves és a szervetlen összetevők arányában van. A szervetlen rész aránya a fogakon belül nagyobb, mint a csontok esetében, hiszen a fogaknak más erőhatásoknak kell megfelelniük, mint a vázcsontoknak. Ugyanakkor a szervetlen összetevők magas aránya hozzájárul a fogak kompaktságához, kémiai ellenállóképességükhöz.

A fog (dens, dentis) anatómiai szempontból az emésztőszervrendszer része. Funkcionális szempontból három részből áll:
1./ a koronából (corona dentis), amely kifejlett fogazat esetében a fogíny felleti részt jelenti,
2./ a nyakból (collum dentis)
3./ a gyökérből (radix dentis).


A fog belsejében egy üreg foglal helyet, amely a gyökér csúcsi (canalis radicis dentis) részén keresztül közlekedik a fogyággyal: ez a fogbélüreg (cavum dentis v. cavum pulpae). A fog alapállománya a dentin (substantia eburnea), amely a fog nagy részét felépíti. A fog belső felépítése a részeknek megfelelően eltérő: a koronában a dentint zománcállomány (substantia adamantina) fedi. A zománc rendkívül kemény, kevés szerves alkotórészt tartalmazó anyag, nagyfokú ellenállóképességgel bír. A gyökér területén a dentint cementállomány (cementum v. substantia ossea) borítja, míg a dentinen belüli fogbélüreget  a pulpaállomány (pulpa dentis) tölti ki. A nyaki résznél, azaz a zománc és a cemetréteg átmeneténél a dentinállomány fedetlen, ezen részt a fogíny (gingiva) védi a külső hatások ellen. A fog csontos ágya (alveolusa) és a gyökérrészt borító cemetréteg között egy sajátos fog/csonthártya alakul ki (periodontium), amely a fognak a csontos ágyba való rögzülését és a csonthártyarétegrel való összeköttetését biztosítja a ligamentum periodontale és csonthártyánál már említett Sharpey-féle rostrendszer segítségével. Ez a felépítés mindkét fogtípusra jellemző.

Az emberi fogazat főbb jellemzői

    Az emberi fogazat a szájüregben, a felső állcsontokba és az állkapocsba becsapolva helyezkedik el. A felső állcsontok processus alveolarisai által alkotott felső fogsorív zárt, általában U-alakú, míg a mandibula fogsoríve kicsit száttartóbb, haranggörbe-alakú. Az arckoponya bilateralis szimmetriája miatt mindkét fogsorívben két-két negyedet (quadránst) tehát összesen négyet különböztetünk meg.
    A felnőtt humán fogazatot 32 (28) fog alkotja. Ez a szám a főemlősök osztályára jellmező 44 foggal szemben redukciónak minősíthető, amely redukció a törzsfejlődés során a táplálkozási specializációnak függvényében meglehetősen szabályos trend szerint zajlott (44-38-36-34). A 32 (28) darab fog megjelenése a keskenyorrú majmok alrendjéhez köthető, ahová rendszertanilag az emberfélék is tartoznak. E trend azonban nemcsak a fogak számának változását, hanem a különböző morfológiájú fogak quadránson belüli arányát is befolyásolta. Az ember fogazata heterodont, ami azt jelenti, hogy a táplálkozási specializációnak megfelelően egy quadránsban lévő fogak meghatározott arányban más-más alakúak. Az emberi fog egy quadránsának úgynevezett fogképlete 2-1-2-3.
    A heterodontia mellett az emberi fogazat másik jellemzője a diphyodontia. Eszerint az ember extrauterin élete során normálisan egyszer vált fogazatot, tehát egymás után számban és morfológiai arányában egymástól eltérő két fogazattal rendelkezik. A tejfogazatot (dentes decidui), amely 20, quadránsokként 5 fogból áll meghatározott időpontban a már említett 32 fogat tartalmazó maradó fogazat (dentes parmanentes) váltja fel.

A tejfogazat és a maradó fogazat jellemezői

    Az emberi fogazatot morfológiai szempontból 4 fogtípus alkotja:

    metszőfogak (incisivusok),


szemfogak (caninusok)
 

kis/előőrlők (premolarisok)

nagyőrlők (molarisok)

Az ember két fogazattípusa közötti különbség elsősorban az, hogy a tejfogazatban nincsenek kisőrlő morfológiájú fogak, ez a fogtípus csak a maradó fogazatra jellemző. A teljes tejfogazat összesen 20, quadránsonkként 5-5 fogat foglal magába, fogképlete: 2-1-0-2. A tejfogazati két őrlőfogat a jobb érhetőség kedvéért tejőrlőnek nevezzük.

A maradó fogazat összesen 32, quaránsonkként 8-8 fogat tartalmaz. A fogképlete 2-1-2-3. A harmadik maradó molaris, az úgynevezett bölcsességfog sok esetben nem bújik ki, ezért a 2-1-2-2 fogképlet is leírható.

A bölcsességfog gyakori elmaradása az törzsfejlődési redukció újabb állomásának fogható fel, bár az elmaradásnak nagyon sok oka lehet. A filogenetikai redukció elmélete/szemlélete az eltérő táplálékirányultságra épít. Az ún. frontfogak (incisivusok és caninusok) és az őrlők egymáshoz viszonyított helyzete és a fogsorív alakját nagyban befolyásoló számaránybeli eltérése az eltérő szerkezetű, különböző nedv- és rostttartalmú táplálék függvényében, illetőleg a zsákmány megszerzési módjai szerint változott, hiszen a táplálék/zsákmány megragadása, elpusztítása, cipelése, lenyelésre-emésztésre való alkalmasságának elérése más-más fogazati berendezkedést igényelt az évmilliók folyamán.

A fogak alapvető morfológiai különbségei mellett jelentős különbség van a felső és az alsó fogsorívben elhelyezkedő, azonos helyen lévő fogak között is. A különbségek jobb érzékeltetéséhez szükséges a fogak jelölésének és a fogakra iránymegjelölések ismeretére.
Az eltérő morfológiájú fogakat latin terminusuk kezdőbetűjével jelöljük, ami mellett szerepeltetjük a fogsorívben való elhelyezkedésük sorrendjét. Ezek szerint a felnőtt fogazat fogainak jelölése:
                                                I1    I2    C    P1    P2    M1    M2    M3
míg a  tejfogazat esetében a kezdőbetük elé egy D betűt írunk (deciduus=kieső):
                                                DI1    DI2    DC    DM1    DM2
A quadránsokat e betűjelek alá és mellé húzott vonalakkal jelölik (pl.: amelyik betűjel alatt és bal oldalán van a vonal, az a fog a bal felső negyedbe tartozik, ahol pedig a betűjel fölött és a jobb oldalán van vonaljel, az a fog a jobb alsó negyedbe tartozik).

A fogászatban használatos az ún. kétszámjegyes jelölés is. A jobb felső quadránsból az óramutatóval megegyező irányba haladva számozzuk a negyedeket, a maradó fogazat esetében egytől négyig, majd a tejfogazatot jelölve öttől nyolcig. A quadráns száma mellé pedig odatesszük a jelölendő fog sorszámát, tejfogak esetén tehát maximum ötig, felnőttek esetében maximum nyolcig számozunk. Eszerint a 36 (hármashatos) a bal alsó quadráns első maradó nagyőrlőjét jelöli.

A fogfelszínek jelölése

A fogak alakjának leírása megkönnyítése végett a fogak egyes felszíneit különbőző irányelnevezésekkel jelöljük. Az irányok alapvetően megegyeznek a sagittalis/transversalis egymásra merőleges alapirányokkal, különbség van viszont a felső és az alsó fogsorív egyes megjelölései között. A jobb megértéshez a fogakat a fogsorívben különböző méretű négyzetként képzeljük el, még akkor is ha egyes irányba való kiterjedés nem jellemző az adott fogra (pl. a metszőfogak esetében).
Az egymás után következő négyzetek (fogak) egymással érintkező felszíneit mesialisnak, illetve distalisnak nevezzük. A fogsorívben a középvonaltól (tehát a két középső metszőfog közötti felszíntől) közelebbi felszínek a mesialisak, a távolabbiak a distalisak (a mesialis tehát ekvivalens a proximalis kifejezéssel, azzal a lényeges eltéréssel, hogy a fogakat érintő elnevezések mindig horizontális síkban értendők és nem verticalisan). A fogsorív külső felszíneit aszerint, hogy az ajkak, illetőleg a pofa húsa felé néznek labialisnak és buccalisnak nevezzük. A befelé néző fogsorfelszín tekintetében a labialis iránynak a felső fogsorívben a palatinalis, az alsóban a lingualis felel meg. A buccalis felszínnel átellenben a szájüreg felé néz az oralis felszín.

Említettük, hogy a felső és az alsó fogsor íve nem azonos alakú, illetőleg a fogak felszínének a nagysága is eltérő a felső és az alsó fogsorívben. Ezért az egymásnak megfelelő fogak nemcsak egymással érintkeznek, hanem az ellentétes fogsorív két fogával. Ez az eltolódás, amely szerint általában a felső fogsor előbbre ugró, hozza létre az fogsorívek záródását, az occlusiót, illetve az occlusios egységeket és felszíneket.

A fogazat fejlődése


Az emberi fogazat fejlődésének alapját a fogazat diphyodont jellege határozza meg. A fogfejlődéssel kapcsolatban szükséges szem előtt tartani, hogy a folyamat szerves része az ember csontos váza, pontosabban koponyája fejlődésének, ettől sem kronológiailag, sem struktúrájában nem választható el. Az agykoponya és vele szoros összefüggésben az arckoponya hosszúsági és szélességi dimenzióinak növekedése a fogfejlődési folyamat háttere. Amikor ez a növekedés megáll, akkor befejeződik a fogazat fejlődésével járó folyamat is. Természetszerűleg a fogazat a koponya csontos növekedésének zárását jelentő 18-22 éves életkor után is változik és ezek a változások sem függetlenek a koponya csontos szerkezetében bekövetkező, általában életkorhoz köthető regresszív folyamatoktól, betegségektől. Mindezek alapján a fogazat változásait az alábbi pontokba lehet összefoglalni:

1./ Az intrauterin élet 2.hónapjában létrejön az ún. fogléc, amelyekben fejlődnek a tejfogak szövettelepei, a fogbimbók, amelyekből a későbbiekben az ún. zománcszerv alakul ki. E zománcszerv szöveti differenciálódásából jönnek létre a fogalkotórészek, így a dentin is. Az intrauterin élet 5. hónapjában kezdődik a fogak meszesedése, amelyet a zománcképződés követ. A születésre az összes tejfog és az első maradó molaris koronája kialakul.
2./ Erőteljesen növekszik az állkapocs és a 6-8. hónapra összecsontosodik, kialakul az állcsúcs. A 6-9 hónapos kortól indul a tejfogak előtörése, ca. 2 éves korra kialakul a tejfogív és a tejfogazati occlusio.
3./ A tejfogazati időszakban a tejfogak rágófelszíne erőteljesen abradálódik, a maxilla és a mandibula hossz- és keresztirányú növekedése erőteljes. A 6-6,5 éves korban az első maradó molaris előtörik.

4./ A 7-8. évre befejeződik az M1-ek eruptiója. A maxilla-mandibulanövekedés tovább folyik, 9.éves korig tart az első vegyesfogazati periódus.
5./ A második vegyesfogazati periódusban 9-12 éves korban a caninusok és a tejmolarisok helyén előtőrő maradó premolarisok kialakítják a maradó fogazati occlusiót. A felső és az alsó állcsont eltávolódik egymástól, az arckoponya verticalisan növekszik. 6./ A koponya csontosodásának befejeződésével leáll a maxilla/mandibula növekedése. 17-18 éves kortól várható a harmadik molaris előtörése. 7./ Az életkor végéig a regresszió időszaka. A fogak felszíne, majd alsóbb regiói is kopnak, a mészlerakódás következtésben beszűkül a fogbélüreg, a gyökéren vastagszik a cementállomány, a dentinállomány elszíneződik. A fogkopás miatt csökken az arcmagasság, az alveolaris rész sorvadása és a ramus mandibulae szögváltozása kapcsán az alsó vagy a felső fogsorív eltolódik. A fogágybetegségek előrehaladtával nő a vesztett fogak száma.
Szükséges megjegyezni, hogy egy fog kibújása (eruptioja) és fejlődésének befejeződése nem azonos fogalmak. A két dolog között kronológiai eltérés van. Ennek lényege, hogy a gyökérfejlődés, ami a fog növekedési folyamatának záróaktusa még tart akkor, amikor a fog áttöri a foghúst és a korona teljes magasságával a csontos fogmeder fölé emelkedik. Tehát nem a gyökérre „nő rá” a korona, hanem a korona „növeszti maga alá” a gyökeret.
A fogfejlődést irányító tényezők prioritása jelenleg sem tisztázott. Az állkapocs és felső állcsont növekedése, az alveolusok rászorulása a kibúvó fogra, illetve a gyökérfejlődés lehetnek azok a jelenségek, amelyek a folyamatot irányítják. A legfontosabb indikátor a nyomás, függetlenül attól, hogy a gyökér fejti-e ki, vagy a gyökérre fejti ki a fogmeder csontos széle. Említést érdemel még, hogy a fogkibúvás olyan speciális jelenség, amely hagyományos értelemben sebzésnek minősül, de vérzéssel, szöveti folytonosság-megszakadással, sőt elméletileg fájdalommal sem jár. A csontot fedő foghús először egy természetes ellennyomást fejt ki a kibújni szándékozó foggal szemben, ezzel mintegy preferálva annak növekedését, majd fellazul és a fogkorona feletti része elsorvad.

A tejfogak kibúvási sorrendje
fogtípus kibúvási idő
alsó medialis incisivus 6. hónap
felső medialis incisvus 7.hónap
felső lateralis incisivus 8. hónap
alsó lateralis incisivus 9. hónap
alsó első molaris 12. hónap
felső első molaris 15. hónap
alsó és felső caninusok 16. hónap
alsó és felső második molaris 20-24. hónap

A tejfogak és a maradó fogak kibúvási sorrendje az arckoponya-csontozat növekedése és más, nem teljesen feltárt hátterű genetikus determinációk kapcsán jól meghatározható. Az erre építő elhalálozási életkor-becslések használatakor figyelembe kell venni, hogy a minél előrehaladottabb a fogfejlődés/fogváltás folyamata, annál nagyobb eltolódásokkal kell számolni az egyes fogak kibúvási kronológiájában. A kisgyermekek tejfogazatának kialakulása néhány hónapos, esetleg fél éves időintervallumban meghatározható. A maradó fogazat kialakulásának utolsó szakasza, pl. a felső második molarisok kibúvásakor és gyökerük kifejlődéskor a becslési pontosság gyengül, több éves eltolódások is jelentkezhetnek (a bölcsességfog megjelenése nem sorolható ebbe a problémakörbe). Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy hasonlóan a növekedés és érés más testi és lelki folyamataihoz, a lányok fogazati fejlődése néhány hónappal hamarább indul el és fejeződik be, mint a fiúk esetében. Ennek a történeti anyagok esetében azért nincs nagyobb jelentősége, mert ezen életkorcsoportok esetében általában nem tudjuk meghatározni a nemi hovatartozást. A fogazat felnőttkori változásaiból levonható, az elhalálozási életkort érintő következtetések már csak nagyfokú kritikával általánosíthatók, hiszen a közel azonos mértékű változások (pl. kopás) mögött eltérő, életmódra, étkezési szokásokra, szájhigiénére utaló folyamatok, a fogak fejlődését irányító eltérő genetikus tényezők, valamint a két állkapocs érintkezési felszínének (occlusios felszín) patológiás eltérései állhatnak.

A maradó fogak átlagos kibúvási sorrendjének kronológiája
fogtípus I1 I2 C P1 P2 M1 M2
Fiúk felső quadrans  7 év 8 hónap 8 év 11 hónap 12 év 8 hónap 10 év 5 hónap 11 év 4 hónap 6 év 7 hónap 12 év 9 hónap
alsó quadrans 6 év 10 hónap 7 év 11 hónap 11 év 2 hónap 11 év 3 hónap 12 év 6 év 5 hónap 12 év 3 hónap
Lányok felső quadrans 7 év 5 hónap 8 év 6 hónap 11 év 7 hónap 10 év 1 hónap 11 év 1 hónap 6 év 6 hónap 12 év 5 hónap
alsó quadarns 6 év 7 hónap 7 év 7 hónap 10 év 3 hónap 10 év 8 hónap 11 év 7 hónap 6 év 3 hónap 11 év 9 hónap


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.